My little Panel

Tömbház is magic...

  Falun élni varázslatos dolog, magam is műveltem évekig, de hát mit ér az ember élete, ha nem töltötte pár tanulságos napját egy jófajta, magyar rögvalóságban fogant panelházban. Hát, nekem összejött. Mondjuk valljuk be, én még a szerencsésebbek közé tartozom, eddig két albérletben tartózkodtam huzamosabb ideig, és mind a kettő rendkívül csendes volt. Legalábbis azok alapján amit barátaim mesélnek a saját albérletükről. Mondjuk lakótársaimról ugyanezt már nem lehet elmondani, de ez van.

A mostani lakásnál is csak a fürdőszobával van komolyabb gond. Ugye a csövek. Gyakorlatilag zenélő vécénk van. Ez annyiból áll, hogy az alattunk/felettünk lévő lakásban valaki zenét hallgat fürdés(/sz*rás????) közben, és nálunk ez úgy hallatszik, mintha a sloziból jönne. De voltak cifrább esetek is.

A minap épp dolgom végeztem, amikor közvetlen a fülem mellett megszólalt egy hang: „Mit csinálsz”, először reflexből válaszoltam: „Sz*rok”. Utána kicsit megijedtem, de aztán leesett, hogy
A – ez az egyik szomszéd volt, nincs senki mögöttem
B – feltehetőleg ez biza nem nekem szólt…

De azóta sokkal halkabbak a le/fel hallatszódó párbeszédek, úgyhogy feltételezem hallani lehetett.
:D :D :D

Ezt már csak egy eset tudta felülmúlni, amikor cimboráméknál vendégeskedtem, és az alsó szomszédból szinte szó szerint ez a párbeszéd szűrődött fel:

Női hang: Én táplálom Anor lángját. A fekete tűz nem segít neked Udun lángja!
Férfi hang: Kicsim haladjál kérlek, nagyon kell hugyoznom!
Női hang: Itt úgyse jössz át!!!